Monica Murphy: Four Years Later

Monica Murphy: Four Years Later

Oldalszám: 240
ISBN: 0804176825

Vége. Ez elég jól összefoglal mindent az életemben. Felfüggesztettek a focicsapatból, arra kényszerítettek, hogy kevesebb órát dolgozhassak a bárban a szar jegyeim miatt, és nem fordulhatok állandóan a nővéremben, Fable-höz meg a profi futballista férjéhez, Drew-hoz, hogy kihúzzanak a bajból. Egyszerűen csak nem találom az utam. Fű és szex és felelőtlen viselkedés - és még ennél is nagyobb gáz, hogy titokban pénzt adok a részeges anyánknak. Jelenleg egy korrepetitor az utolsó, amire vágyok - amíg először meg nem látom.

Chelsea egyáltalán nem az én típusom. Ő okos és szégyenlős. Meglehetősen biztos vagyok benne, hogy még szűz. De amikor leteremt a kék szemével, nekem végem. De egészen más értelemben. Nem tagadom, hogy a segge elképesztő, de az agya és az, ahogyan sóvárog a szerelemre - mintha soha nem kapott volna belőle - eléri, hogy jobban akarjam, mint bármelyik lányt, akivel eddig találkoztam. De mit láthatna egy olyan elcseszett srácban egy olyan rendezett lány, mint ő?

Véleményem:

Vártam ezt a könyvet és féltem is tőle. Nagyon szerettem Owent az előző részekben, és nagyon kíváncsi voltam, hogy vajon mi lesz vele. De eközben ott volt az előző rész a szemem előtt, ami nagy csalódást jelentett. De örömmel jelentem: ez a rész megint tetszett!

Owen gyakorlatilag még mindig azokkal a gondokkal küzd, mint régen, csak ezúttal sokkal komolyabb szinten, mivel Fable nincs mellette, hogy visszafogja. Gyakorlatilag függővé vált, akármilyen problémája van, füvezni kezd. Emellett folyamatosan sörözik, mert az anyja a fűért cserébe azzal fizet neki. Igen, ez a másik probléma: rendszeresen felbukkan a részeges anyja, hogy pénzt és fűt követeljen tőle, amit pedig Owen meg is ad neki, mert bűntudata van. De pont ezért nem tud leszokni, ugyanis csak a közös füvezések alkalmával van vele úgy az anyja, ahogyan azt régen várta volna. Ha pedig épp nincs vele, akkor pont a gondjai miatt gyújt rá egyre. Bár Drew és Fable fizetik az iskoláját és az albérletét, más pénzt nem hajlandó tőlük elfogadni, ezért dolgozik. És mivel rendszeresen pénzt az ad anyjának is, és fizeti a füvet is, egyre többet és többet dolgozik, lógni kezd a suliból is. A szabadidejét pedig maximum csajozással tölti. Így nem csoda, hogy a jegyei romlani kezdenek, míg végül kénytelen kispadra ültetni a focicsapatban is. 

Ekkor jelenik meg Chelsea, akinek korrepetálnia kellene Owent. Chelsea igazi zseni, korábban ballagott a középiskolából is, és az egyetem is nagyon jól megy neki. És mivel neki kell eltartania magát és édesanyját - aki még mindig megkeseredett a börtönben lévő apja miatt -, pincérnőként is dolgozik, és már azt is megszokta, hogy ő korrepetálja a nehéz eseteket. Chelsea-t hidegen hagyják a pasik, soha nem is érdekelték. Látta, hogy mit tud tenni egy férfi egy nővel, első kézből tapasztalta, ahogy anyja újra meg újra visszafogadta az apját, aki megcsalta és újra meg újra elhagyta. De amikor meglátja Owent, minden megváltozik. 

Én nagyon szerettem a párosukat! Komolyan mondom. Nem volt túl sok szenvedés, szépen lassan közelítettek egymáshoz. Gyakran előfordul az ilyen könyveknél, hogy rögtön egymásba szeretnek a szereplők, egy pillanat alatt, aztán az egész könyv arról szól, hogy valami miatt szenvednek. Szerencsére itt nem ez volt. Lassan jöttek össze, és bár nyilván a végére kellett a konfliktus, nem volt eltúlozva semmi, és ez nekem tetszett. Igaz, hogy Owen néha idegesített, amikor újra és újra a fűhöz nyúlt, de tulajdonképpen függő, úgyhogy ezt is el tudtam viselni. 

Nem mondom, hogy nem lehetett volna kicsit jobban kibontatni a részeges anya szálat, de szenvedtünk már vele az előző részekben elég sokat, és Owen szép lassan, fokról fokra dolgozza fel magában a problémát. 

Nagyon tetszett, hogy itt is megjelenik, hogy Owen mennyire példaképének tekinti Drew-t. Megpróbálkozik például olyan akronim verset írni, mint amilyet Drew az első két részben, de aztán végül feladja. Mert hát, példakép vagy nem, Owennek megvan a saját stílusa, és bár eleinte fogalma sincs róla, mit kellene kezdenie az életével, a könyv végére egészen tisztába kerül magával és a vágyaival.

Annak is örültem, hogy ennyire szabadon kezeli a füvezés kérdését. Lehetne kerülgetni a témát, de hát itt központban van, és sokkal jobb így, hogy nem tussolja el a szerző. A drogozás igenis probléma, amivel foglalkozni kell, és azt gondolom, Owen problémáival - még ha nem is a részeges anyával - sokan küzdenek manapság. Nagyon könnyű elkanászodni az egyetemen, és elereszteni magát az embernek: bulizni, inni, drogozni, csajozni. De ez nem csak veszélyes, mert könnyen függővé válhat az ember, hanem sokáig nem is tartható fenn. Előbb-utóbb szembe kell nézni a problémákkal.

De közben láthatjuk a másik végletet is Chelsea személyében, aki túl merev és túl komoly. Szép lassan azonban felenged, hála Owennek, és közelítenek egymáshoz.

Néhányszor egyébként felbukkant Fable és Drew is, bár meglepődtem, hogy Colinék egyáltalán nem. 

Összességében ez a zseni csaj és a rosszfiú története, de bármilyen klisés is ez így elsőre, én akkor is szerettem. Stílusra szerencsére sokkal jobban hasonlít az első kötetekre, mint a harmadikra, amit inkább felejtsünk el. (Lehet, hogy ezért is nem szerepelnek Colinék ebben a részben futólag sem?) 

AJÁNLOM