Mark Helprin: Téli mese

Mark Helprin: Téli mese

A Libri Kiadó jóvoltából február 14-én ismét megjelent - immár meseszép filmes köntösben - Mark Helprin Téli mese című regénye. Ennek örömére a Blogturné Klub nyolc bloggere egy blogturné keretein belül bemutatja Peter Lake nem mindennapi kalandjait!

Március 3-tól minden második nap egy-egy blogger teszi közzé a véleményét a könyvről, illetve rengeteg, a történethez kapcsolódó érdekességgel is találkozhattok majd, ha velünk tartotok.

Érdemes követni a turnét, ugyanis nem csak plusz információkat tudhattok meg a könyvről és szereplőiről, hanem ahogy az lenni szokott, nyerhettek is!

Kiadó: Libri Kiadó
Oldalszám: 632
ISBN: 9789633103364

Az 1900-as évek első évtizedének New Yorkjában egy téli reggel Athansor, a csodálatos képességű fehér ló megmenti a rokonszenves csirkefogó, Peter Lake életét. A jobb sorsra érdemes betörő, aki mindemellett a modern kor gépeinek mestere, szakadatlanul menekülni kényszerül a Kurtafrakkosok bandája elől.
A Téli mese szövevényes története átível az egész huszadik századon. A filozofikus szépségű regényben bármi megtörténhet – s meg is történik egy apokaliptikus hóvihar után.

Helprin végigkalauzol minket a zajos huszadik századon, háttérben a folyton változó, delejesen vonzó, nyüzsgő New Yorkkal. Szereplői szinte mindannyian egy jobb világ megteremtésének szentelik az életüket. Várva, hogy az ezredfordulón pusztító tűzvész után beköszönt az aranykor az Igazságosság Városában.
A Téli mese 1983-as megjelenése óta méltán vált kultuszkönyvvé szerte a világon.
A Téli mese kalandos története megihlette a filmkészítőket is. A csodálatos regényt Jennifer Conelly, Will Smith, Colin Farrell és Russel Crow főszereplésével mutatják be a mozik világszerte.
Mark Helprin (1947) amerikai író, esszéista, újságíró. New Yorkban született művészcsalád gyermekeként. Szolgált a brit kereskedelmi flottánál és az izraeli hadseregben. A Wall Street Journal, a The New Yorker és a The New York Times újságírója. Novelláskötetek, regények és gyermekirodalmi művek szerzője.

Ez nem egy egyszerű történet. Senkit ne tévesszen meg a cím, senkit ne tévesszen meg a könnyed romantikus történetet ígérő filmelőzetes! Ez a történet nem egyszerűen egy mese és nem egyszerűen egy nyálas romantikus sztori. 

Először is, nagyon hosszú. Ez a 630 oldal lehet, hogy nem tűnik soknak, más könyv esetében lehet, hogy egy nap alatt elolvastam volna. Ezt a könyvet viszont hetekig olvastam, és jól hallottátok, hetekig! Nem azért, mert szörnyű volt, egyszerűen csak az az érzésem, hogy nem lehet gyorsan olvasni, minden szót és mondatot meg kell rágni. Ez nem egy olyan történet, amin az ember végigrohan, több okból sem.

Viszonylag kevés párbeszédet kapunk, viszont helyette Mark Helprin ír nekünk hosszú oldalakon tartó leírásokat. Bármiről képes oldalakat írni, legyen az egy kitalál gép működése kitalált alkatrészekkel vagy az, hogy hogyan törik meg a hold fénye a tó felszínén. De mindenekfelett New Yorkról. A Szex és New Yorkra szokták mondani, hogy egy szerelmi vallomás New Yorkhoz. Hát jelentem, ha valaki szerelmi vallomást akar a Nagy Almához, az ez a regény! Mark Helprin szerint - és a főszereplőink szerint - New York él és lélegzik és mozog és sodródik, és ez minden lapon átsüt. Sokszor úgy is éreztem, hogy a rengeteg leírás alól kell előrángatnom az a picike cselekményt, de ez szerencsére leginkább az elején volt így. Ahogy haladtunk előre, nem mondom, hogy csökkent a leírások száma, viszont több lett a cselekmény, elkezdtek összeállni a darabkák és már kevésbé volt küzdelmes a történet megtalálása a leírások és a gondolatok mögött. Viszont ha valaki arról akar tanulni, hogyan kell gyönyörű leírásokat írni, akkor a Téli mese az ő regénye. Komolyan tanítani lehetne, amit Mark Helprin a leírásaival művel. Más kérdés, hogy az én ízlésemnek túl sok volt belőle.

És akkor már említettem is futólag egy másik dolgot, ami nehezebbé teszi ennek a könyvnek az olvasását. A történet közel sem egy szálon fut. Szálról szálra ugrálunk, újabb és újabb szereplőket ismerünk meg, és eleinte fogalmunk sincs róla, hogy most éppen mi köze van az újabb szereplőknek az előzőhöz. Nyilván tisztában vagyunk vele, hogy Peter Lake a mi igazi főszereplőnk, és amikor felbukkan a ló vagy kapunk egy Pearly szemszöget, nem is kérdés, hogy ezek hogyan kapcsolódnak Peterhez. De aztán jönnek az újabb szereplők. Pennéket még el tudjuk helyezni, aztán Peter szüleit is, de másik történetének kibontakozására kicsit többet kell várnunk. Például ilyen Hardesty vagy Virginia. Felbukkannak, nyilván szerepük lesz, de amikor a történetük elkezdődik, még fogalmunk sincs, hogyan illenek majd a nagy egészbe. A szálakból pedig csak egyre több lesz, egyre bonyolultabb lesz minden, aztán szép lassan elkezd összeállni. Az egyes darabkák összepasszolnak, a szereplők a helyükre kerülnek és előbb vagy utóbb minden összekapcsolódik, és kiderül, hogy mi közük is van tulajdonképpen Peter Lake-hez.
Ez a része a történetnek kifejezetten tetszett, még ha néha kicsit idegesítő volt is, hogy ugrálunk a szálak között. Szeretem, amikor mindennek szerepe van, amikor szereplők útjai kapcsolódnak össze majd válnak szét, és talán ők maguk sem tudják, hogy ezeknek a látszólag véletleneknek mekkora szerepe lesz.

Nagyon tetszettek a visszatérő momentumok is. Például a Coheeries, a tüdővész, a gépek, a köd és természetesen a fehér ló.

Voltak momentumok, amelyeket kifejezetten imádtam a történetben. Ilyen volt Hardesty tálas meséje, meg az a jelenet, amikor Peter Lake, a betörő és Beverly egy házban tartózkodnak és kerülgetik egymást, mit sem sejtve róla, hogy a másik is ott van. Az a jelenet fergeteges volt! 

És akkor most visszatérnék egy pillanatra a film előzeteséhez, ami alapján nyálasnak tűnhet a történet. Nos, jelentem, egyáltalán nem az! Sőt. Én vártam a nagy első látásra szerelmet vagy valami olyat, amitől majd ú-zok meg á-zok, hogy milyen romantikus, de számomra ez nem jött el. A történet sokkal inkább egészében, fogalomként kezeli a szerelmet és a szeretetet, nem konkrét romantikus jelenetek formájában. Sokkal fontosabb a hatása, sokkal fontosabb az, hogy Peterre milyen hatással volt, mint maga a szerelem. Szóval semmi Nicholas Sparksos rózsaszín felhő, arra senki ne számítson!

Amire viszont igen! Szokták tőlem mostanában kérdezgetni, hogy melyik történetet hány éves kortól ajánlom, és én ezekben a helyzetekben kényelmetlenül fészkelődöm, mert nem igazán tudok válaszolni. Most sem, viszont egy-két helyen olyan természetesen és nyersen kapunk szexuális jellegű megjegyzéseket, jeleneteket, hogy erre azért rányomnék minimum egy 12-es karikát. Semmi sincs részleteiben kifejtve, viszont azok a nyers stílus is elég, hogy üssön. Nálam legalábbis így.
Nem mintha alapból nem felnőtt könyvnek gondolnám, de azért ezt szerettem volna megjegyezni.

Őszinte leszek, sokat küzdöttem ezzel a könyvvel. Egyáltalán nem az volt, amire számítottam, és mivel főként YA és NA történeteket olvasok, nagyon furcsa volt számomra ez a tömör, leírásokkal teli történetvezetés. Ráadásul az apró betűk is megviseltek kicsit mindennek a tetejébe! Egy idő után azonban ezeket az ember megszokja, és sodródik. Talán ez a jó kifejezés. Sodródik New York utcáin, át a borzalmasan kemény teleken, mert egyszerűen tudni akarja, mi lesz a történet vége. Mert ez nem olyan sztori, aminek a végét ki lehet találni. Annyi szálat kapunk, annyi szereplőt, annyi mélyenszántó gondolatot, hogy még csak tippelni sem lehet, mi lehet mindennek a vége.
Ez egy filozofikus történet, nem egy romantikus sztori. Legalább számomra sokkal inkább azt volt, bármit sugall is a borító. (Ami egyébként egyszerűen gyönyörű!)

És még így a végén ejtenék néhány szót a filmről, mert közben azt is megnéztem, és... Hát, ne pont arra számítsatok a könyvben, mint ami a filmben van. De komolyan! Azt gondoltam, hogy a film könnyebb hangvétele miatt majd jobban fog tetszeni, de igazából nem. Megváltoztattak dolgokat, ami tulajdonképpen nem zavart. De a film csak egyetlen szálat kezel az egészből, és valahogy úgy éreztem, kell a könyves háttértudás ahhoz, hogy értékelni tudjak benne bizonyos dolgokat. A könyv sokkal összetettebb, sokkal mélyebb, bár egyébként hasonlóan lassú folyású, mint a film is.

A végére pedig mindenki várja az ítéletet, mert hát, mondtam jót is, rosszat is, pont ezért nagyon nehéz számomra értékelni. Miközben olvastam, több emberrel beszélgettem a könyvről, akik szintén olvasták. És valahogy úgy vettem észre, hogy nagyon emberfüggő, ki hogyan reagál erre a stílusra. Nekem sok volt a leírás, én ennél sokkal pörgősebb sztorikhoz vagyok szokva. Viszont nem tudom elvitatni a történettől, hogy ha szigorúan egy-egy leírást nézek, akkor azok gyönyörűek, és sok történeti szál is tetszett, ahogy ez az egész kirakós is. Peter Lake-et pedig kifejezetten megkedveltem.
Így most ezt az értékelést kicsit más irányból közelíteném meg. Akik nekiállnak a könyvnek, készüljenek fel a már-már költészetszerű leírásokra és arra, hogy ez a történet lassan bontakozik ki. De ha ez valakinek tetszik, akkor nagyon fogja szeretni. Én küzdöttem vele, de végül is sikeres volt a küzdelmem, és megtaláltam azokat a dolgokat, amiket szerettem, még ha kis időbe telt is. Rajongói klubhoz azért nem fogok csatlakozni, de azért a kitartóaknak és a stílust kedvelőknek...

AJÁNLOM

Blogturné extra - A fehér ló
 
A Téli mesében nagyon fontos szerep jut egy bizonyos fehér lónak, aki már a történet legelején felbukkan. Olyannyira, hogy tulajdonképpen vele indul a történet, a fehér lóval, aki megszökött otthonról és aki megmenti Peter Lake életét, amikor a Kurtafrakkosok üldözik. Aztán ahogy halad előre minden, úgy bukkan fel ez a bizonyos fehér ló újra meg újra, életeket mentve, sorsokat megváltoztatva. Már az elejétől biztosak lehetünk benne, hogy nem egy közönséges fehér ló ő. Afféle őrangyala Peternek, aki mindig ott terem, amikor szükség van rá, egyébként pedig önfeláldozóan szolgál és szolgál, mindig a jót hozva magával. A fájdalmakat csak tűri, hogy védelmezhessen. Eleinte még a nevét sem ismerjük, egyszerűen csak a fehér ló, de aztán mint kiderül, legendákban szerepel, a neve pedig Athansor. Ahogyan Pearly a gonoszt, Athansor a végső jót, a mennyet képviseli a történetben. De nem csak azért tudhatjuk, hogy milyen fontos szereplő is ő. 

A fehér lovak visszatérő motívumok voltak a különböző legendákban és mítoszokban, az idők során pedig a fehér ló maga szimbólummá vált. Gyakran a napból érkező harcosok kocsija elég fogva jelenik meg, az igaz harcosok hű társaként, az igazságosságot és a jót hirdetve, néha pedig egyenes a világvége elől ment meg. Alapvetően már a fehér színe, a tündöklése az ártatlanságot és a szépséget, tisztaságot hivatott jelezni, a fényt, amit magán és magában hordoz.


Rögtön eszünkbe juthat Pegazus vagy az unikornisok, Odin nyolclábú lova, Sleipnir is fehér. És az is elég közismert tény, hogy több kultúrkörben is fehér lovakat áldoztak fel az istennek, isteneknek. Márpedig feláldozni csak olyasmit érdemes, ami valóban értékes. Gondoljunk csak a fehér ló legendájára!
De igazából akármerre nézhetünk, akármelyik vallás vagy kultúrkör történeteit szemlélhetjük, szinte biztos, hogy előbb-utóbb előkerül egy fehér ló, akinek fontos szerep jut.


A ló az erő és a gyorsaság szimbóluma, de a fehér ló valami ennél sokkal többet jelent: a tisztaságot, az igazságosságot, a mély szépséget, ami fényt hoz az életbe. 

Ahogyan azt Athansor is teszi...

Nyereményjáték

A Téli mese egy lenyűgöző fantáziával megírt, varázslatos és romantikus történet. Ebből kifolyólag olyan játékkal készültünk nektek, melyben szükség lesz a ti fantáziátokra és ügyességetekre is.

Minden állomáson találtok egy a könyvhöz vagy filmhez kapcsolódó kérdést. Ám hogy könnyítsünk a feladatotokon, a megfejtések betűjeleit kiemelve elrejtettük a bejegyzésekben. Vigyázzatok, lehet, hogy cselesek voltunk és összekevertük őket! :)

A nyeremény ezúttal sem marad el! A játék végén kisorsolunk egy-egy példányt a Libri Kiadó által felajánlott 3 darab Téli mese könyv egyikéből. (A postázás csak Magyarország területén érvényes!)

Feladat:

1. Balról jobbra (vízszintesen) haladjatok a keresztrejtvényben.
2. A 2., 3., 5., 6., 8. állomáson több szóból áll a megfejtés.
3. Minden nap elküldhetitek az aznapi megfejtést, így plusz esélyekkel gyarapodtok.
4. A pirossal kiemelt rész megfejtése éri a legtöbbet.

a Rafflecopter giveaway


A blogturné menetrendje

03/03 Kelly & Lupi olvas - Film vs. könyv
03/05 Roni olvas - Filmes szereplőgárda vs. könyves karakterek
03/07 Bibliotheca Fummie - Idézetek
03/09 MFkata gondolatai - Trailer
03/11 Dreamworld - Zenelista
03/13 Deszy könyvajánlója - Fehér ló
03/15 Always Love a Wild Book - Back story
03/17 Könyvgalaxis - Mark Helprinről