Ashley Carrigan: Halál és Gloria

Kiadó: Publio Kiadó
Oldalszám: 231 oldal
(ebook)

Gloria halhatatlan. Egyike azoknak a keveseknek, akik természetes vagy erőszakos haláluk után nem indulnak bomlásnak, sebeik beforrnak és újjáélednek. Külsejük megmarad abban a formában, amilyen a haláluk pillanatában volt. Egyetlen módon lehet megölni ezt a fajt, ha a fejüket elválasztják a testüktől.
Gloriának meg kell tanulnia megvédenie magát, mert a halhatatlanok többnyire egymás erejére szomjaznak. Megérzik egymás jelenlétét és az összecsapás elkerülhetetlen.
Gloria jelenleg San Francisco-ban él orvosként idős férjével. Egy éttermi vacsora során lesz figyelmes egy férfira, aki megtévesztésig hasonlít egykori szerelmére az ókori Egyiptomból. Váratlanul felbukkan egy ellenség is, és a férfi tanúja lesz a küzdelmük kimenetelének. Gloria tudja, érzi, a férfi is hordozza ezt a nem mindennapi gént, el kell mondania neki, hogy mi vár rá. Mi lenne alkalmasabb erre, mint elmesélni a saját életét?

Véleményem:

Valószínűleg sosem olvastam volna ezt a könyvet, ha nincsen a blogturné. Kelly azonban a figyelmembe ajánlotta, úgyhogy nekirugaszkodtam.

Gloria halhatatlan, több ezer éve él már halhatatlanként, végigélte a világok változását, számtalan számára fontos embert elveszített. Soha nem volt könnyű élete, újabb és újabb nehézségekkel kellett szembenéznie. A halhatatlanok közül ugyanis sokan azt választják, hogy egymásra vadásznak. Ugyanis egy halhatatlant egyetlen módon lehet megölni: ha levágják a fejét. Amennyiben ezt egy másik halhatatlan teszi, az ereje átszáll a gyilkosra és abban a pillanatban ez számukra félelmetesen jó érzés. Nestor pedig soha nem adta fel, életcéljának tűzte ki, hogy levadássza Gloriát, bármibe kerül is.

A történet elején, napjainkban rá is talál, de nem ez Gloria egyetlen gondja. Idős férjével nyugalomban élnek, amikor egy étteremben megpillantja Jeremyt, egykori szerelmének tökéletes mását. És nem tehet semmit ellene, a férfi is Nestor céltáblájára kerül.

Innentől kezdve pedig Gloria felidézi, ő maga hogyan halt meg és vált ezután halhatatlanná. Így repülünk

vissza az ókori Egyiptom világába, ahol Tija - mert ez az igazi neve - a fáraó fiának szeretője. De ahogy az lenni szokott, a hatalom birtoklói között sok az áskálódás, ennek esik áldozatul Tija is. A részletekbe nem szeretnék belemenni, nem akarok spoilerezni, mindenesetre Tija meghal, aztán legnagyobb döbbenetére újjáéled.

A könyvben Tija életét követhetjük végig az ókorban, és csakis az ókorban. Viszont aki az ókort szereti, az valószínűleg értékelni fogja, hogy minden fontosabb kulturális központot végigjárunk. Kezdünk Egyiptommal, aztán megérkezünk Krétára, Athénba, Babilóniába, Indiába és Kína sem marad ki a sorból. Ahogyan újabb helyekre költözünk, Tijával együtt haladunk végig az új és mindig más életein. Szerelmeken, halálokon, az első gyilkosságán, azon, hogyan tanulja meg megvédeni magát, hogyan fedezi fel, hogy a világban a halhatatlanokon kívül más furcsa szerzetek is élnek. Több, mint 300 évet élünk vele végig, így nyilvánvalóan nagyon sok minden történik vele.

Ez egyrészt nagyon tetszett. Érdekes volt elmerülni az ókori világban, belegondolva nagyon kevés olyan könyvet olvasok, ami az ókorban játszódik, és bármennyire szeretem is Egyiptomot, az ókori Egyiptomban játszódó regényt még soha nem olvastam. Voltak benne olyan szokások, amelyek engem is megleptek, és ahogyan egy-egy fáraó felbukkant, látszott, hogy sok kutatómunka van a történet mögött.

Viszont ez volt az is, ami kicsit zavart. Nyilvánvalóan egy hosszú életről beszélünk, ezért nehéz azt mondani, hogy töredezettnek éreztem kicsit, mert folyamatában, időrendben haladunk Gloriával az életében. Viszont kicsit olyan érzésem volt, hogy ennyi élet elmesélése sok egy regényben. Azt éreztem, hogy lehet, érdemesebb lett volna ezeket a kis történeteket külön regényekben kibontani, és inkább rövidebb regényekkel sorozatot írni belőle. Pontosan azért, mert minden életrészletre jutott volna elég cselekmény egy külön történethez, és a felépítését is inkább regényszerűnek éreztem volna, mint így. Minden történetben megvan ugyanis a kezdet, a bonyodalom, a tetőpont, viszont emiatt hosszabbnak éreztem a regényt, mint amilyen volt, annak ellenére, hogy mindig volt izgalom és egyszer sem unatkoztam az olvasás közben.

A mostani felépítés mellett sok szereplőt szerettem meg kicsit, Tija különböző életeiben, de egyikhez sem tudtam igazán ragaszkodni, mert túl hamar vége szakadt a történetüknek, túl rövid volt önmagában. És ez sajnos még Jeremyre is érvényes, hiába kedveltem meg az elején nagyon, a végére a sok múltidézés mellett ez is elsikkadt kissé, és már nem volt elég időm újra megszeretni.

És még egy okból nem örültem ennek a felépítésnek. Az elején elindulunk a mai Gloriával. Megtudjuk, hogy kórházban dolgozik, megismerjük Jeremyt, elkezd érdekelni kettejük története. Aztán hirtelen váltunk az ókori Egyiptomra. Innentől kezdve arra számítottam, hogy felváltva tekintünk vissza Gloria múltjára és haladunk a cselekményben a jelenben is, de nem így lett. Ezért hiába szippantott be az ókori történet, végig a fejemben motoszkált, hogy szeretném már végre tudni, mi van Jeremyvel, mi van a mai Gloriával. A bevezető rész prológusnak túl hosszú volt, ahhoz túlságosan beszippantott, túlságosan foglalkoztatott, és eleinte konkrétan zavarónak éreztem, hogy hirtelen ilyen erős váltás következett, és gyakorlatilag egy teljesen külön történetet kezdtünk el. A végén persze jött a visszacsatolás, de addigra már nem is éreztem olyan fontosnak, addigra már nem foglalkoztatott annyira, mint az elején. Ahhoz pedig túl rövidnek éreztem, túlságosan gyorsnak a lezárást, hogy újra zsigerből kíváncsi legyek.

A folytatás lehetősége mindenesetre bőven megvan, mert Tija nyilvánvalóan rengeteg élménnyel gazdagodott a később következő korokban is, azzal pedig valószínűleg nem spoilerezek túl nagyot, hogy Jeremyvel közös élete is elkezdődött. Viszont amennyiben lesz, én jobban örülnék, ha a felépítése nem ilyen lenne. Szerintem sokkal dinamikusabb lehetne a történet egy váltott szállal, felváltva a múltban és a jelenben, Tija egy múltbéli életét és egy jelenbeli kalandot elmesélve párhuzamosan elmesélve. Akár közös pontokkal, amelyek valami miatt összekapcsolják a két idősíkot.

Lehetőségek mindenesetre mindenképp rejlenek benne. A világ felépítése bár lehetne kicsit kifejtettebb - főleg ami a többi fajt illeti -, tetszett, Tija egy erős főszereplő, örültem, hogy nem nyafogott szinte soha, okos nő. (Bár határozottan azt gondolom, minden pasijának túlságosan könnyen megbocsátott mindent.)

És van ugye nekünk egy főgonoszunk, Nestor. Na, őt kifejezetten megkedveltem, ő volt talán a férfiak közül az egyetlen, aki igazán foglalkoztatott. Nagyon összetett karakternek éreztem, viszont ehhez mérten sajnos nagyon keveset tudtunk meg róla. Érezni, hogy valami lapul a múltjában, valami, ami miatt ilyen lett, érezni, hogy nagyon jó szeretne lenni (mint karakter, nem mint ember), de nem teljesen sikerült kihozni belőle ezt. Az ő történetét például a felépítés átgondolása után nagyon szívesen elolvasnám.

Összességében nem volt rossz olvasni, azt gondolom, egy jó szerkesztővel még sokat ki tudna hozni belőle a szerző, de egyelőre úgy érzem, hogy egyszer jó volt olvasni, viszont nem fogok fejvesztve kapkodni, hogy újraolvassam. A helyszínek tetszettek, elhittem őket, érezhető mögötte a kutatómunka, a világ nem rossz, tetszett, hogy előkerült a halhatatlanság átok-e vagy áldás kérdés, a regény felépítését viszont én még átgondolnám. Azt mondom, megfontolandó lenne egy külön Nestor történet, egy másfajta felépítéssel, abból még jó kis könyv sülhetne ki.

A könyvet ITT tudjátok megvenni!

Könyvelőzetes