Veronica Rossi: Végtelen ég alatt

Veronica Ross: Végtelen ég alatt

A blogturnéról

December 9-től mi is útnak indulunk a Végtelen ég alatt, ugyanis ezzel a könyvvel foglalkozik majd a Blogturné Klub. Érdekességeket tudhattok meg a világról, az egyes szereplőkről és az írónőről is, és természetesen a nyereményjáték sem marad el. Induljatok közös kalandra velünk, Ariával és Perryvel!

A könyvről

Fülszöveg:

A bioszféra falain túli világot Halálzónának hívják. Odakint millió arca van a halálnak. Aria soha nem hitte volna, hogy egyszer ilyen közel kerül hozzá.
Aria egészen eddig a külvilágtól elszigetelt, biztonságot jelentő Reverie-ben élt. Elképzelni sem tudta, mi lehet a város határain túl. Amikor azonban édesanyja eltűnik, tudja, hogy meg kell találnia. Még akkor is, ha ehhez át kell hágnia a szabályokat.
A vad Perry a külső világból való, nem ismeri a kupolák nyújtotta biztonságot, s nap mint nap meg kell harcolnia az életben maradásért. Ariához hasonlóan ő is kitaszított, és talán ő az egyetlen, aki segíthet a lánynak… a lány pedig neki.
Az éterviharok által sújtott Halálzónában Aria és Perry csak egymásra számíthatnak. Minden ellenszenvük ellenére együtt kell működniük, ha le akarják győzni a rájuk leselkedő ezernyi veszélyt, és válaszokat akarnak kapni a kérdéseikre.

A Végtelen ég alatt a posztapokaliptikus disztópia és a cyberpunk sci-fi lenyűgöző keveréke. Mindazoknak tetszeni fog, akiket magával ragadott Collins Éhezők viadala trilógiája vagy Gibson klasszikusa, a Neurománc. A regény jogait eddig huszonhat országban adták el, a megfilmesítés joga pedig a Warner Broshoz került.

Véleményem:

Képzeljétek el, hogy egy elektromos kisülésektől sújtotta világban éltek! Ezt a jelenséget éterviharnak hívják, és az éterviharok nem csak az emberi életre, de az állatokra és még termőföldekre is veszélyes!

A világ két részre szakad. Vannak, akik biztonságos kupolák alatt, a külső világtól tökéletesen elzárva élik a mindennapjaikat. Őket nem sújtja az éhezés, nincsenek veszélyek, mindenkire hosszú élet vár, mit sem tudnak a fájdalomról, a szenvedésről. Szó szerint és átvitt értelemben is burokban élik a világukat. Mert lehet, hogy nincs szenvedés, de az érzelmek és érzések szélsőségei nem csak negatív, de pozitív értelemben is hiányoznak. Sosem látják a napot, fogalmuk sincs, milyen az igazi rózsa illata, és még a szaporodás csak tudatos döntés, előre megtervezett, genetikailag módosított emberpéldányokkal. Az életük a valóságban szürke, de mesterségesen kialakított Világokkal érik el, hogy ne legyen az. Van ugyanis egy e-szemnek nevezett eszközük, amellyel mindenki egy mesterséges univerzumba léphet, hasonló módon képzeljétek el, mint a számítógépes játékok, csak sokkal valóságosabb: olyan, mintha valóban ott élnének.

Mindeközben van egy külső világ is. Ahol tombolnak az éterviharok, ahol küzdeni kell a túlélésért, mert mindennaposak a betegségek, az éhezés. A külsősök törzsekbe szerveződtek a túlélésük érdekében, és igen, még kannibálok is akadnak. Viszont tudjuk, hogy az evolúció azért csodákra képes a nehéz időkben. Az emberi faj egyes példányai itt is tovább fejlődtek, és néhányan különleges képességekre tettek szert. Na ne lebegtetésre, meg ilyenek gondoljatok! Teljesen hétköznapi képességek ezek, csupán azok az érzékek fejlődtek néhányaknál magasabb szintre, amelyekkel már amúgy is rendelkezett az emberi faj. Vannak például Látók, akik messzebbre és élesebben látnak még éjjel is, vannak szaglók, akik még az ember érzelmeinek szagát is meg tudják különböztetni, és vannak pl. Hallók. Nagyon tetszett, hogy ez a leírásokban is megjelent, kifejezetten érzékletes volt pl. arról olvasni, hogy Perry milyennek érzi az egyes illatokat.

A két csoport tagjai soha nem találkoznak, egymást hírből ismerik. A "Vakondok" és a "Barbárok" között nem is lehetne nagyobb az ellentét.

Ebben a két világban él a történet két főhőse, és nem véletlenül úgy írom, hogy a két főhős, mivel váltott szemszöggel van dolgunk. E/3-ban hol Aria, hol Perry szemszögéből követjük az eseményeket.

Aria belsős, ám amikor az édesanyja eltűnik, mindent megtesz, hogy megtalálja. Így keveredik egy szabályszegésbe, ami miatt száműzik a Reverie biztonságából. Perry külsős, akinek elrabolják az unokaöccsét a Vakondok, és azt hiszi, az ő hibája az egész, amiért korábban megmentette Ariát. Így mindketten konkrét céllal rendelkeznek: Aria az anyját akarja megtalálna, Perry pedig meg akarja menteni az öccsét. Mint kiderül, ahhoz, hogy sikerrel járjanak, szükségük van egymás segítségére, így hiába az ellenszenv, kénytelen együtt működni.

És akkor ezen a ponton szeretném elmondani, hogy bár ez a történet posztapokaliptikus disztópia, számomra a könyv nagy része sokkal inkább egy sci-fi és fantasyszálakkal átitatott kalandregény volt. Főleg Aria szemszögében nagyon érdekes követni, ahogyan a lány alkalmazkodik a külsős világhoz. A burokból egyszer csak a véres valóságba csöppen, ahol megsérül, fájdalmai vannak, az egész teste megváltozik, gyilkos kannibálok vadásznak rá stb. Meg kell tanulnia megvédeni magát és élelmet keresni.(Bár azért hozzátenném, hogy Aria meglepően gyorsan megtanul mindent.)

Perrynek mindeközben egészen más terhek nyomják a lelkét. Unokaöccse sorsán kívül felelősnek érzi magát az egész törzsért, ahol pontosan a bátyja miatt nem lehetett törzsfő. És ami még ennél is nehezebb neki: érzelmileg alkalmazkodni az idegen lányhoz.

Nagyon tetszett, ahogy kettejük kapcsolata szép lassan kibontakozott. Nem az volt, hogy egymásra néztek, és örök szerelem. Látszott, hogy lassan idomultak egymáshoz, megtanultál elfogadni a másik szokásait, hagyományait, és elkezdtek közelíteni egymáshoz. Így senkit nem lepek meg vele, ha azt mondom, van romantikus szál, de nem olyan domináns, leginkább csak a vége felé. A kapcsolatukról persze végig szó van, de nem kezdenek nyálas jelenetekbe az ötvenedik oldalon.

A mellékszereplők is nagyon érdekesre sikeredtek. Roarért kifejezetten rajongtam, már az első pillanattól kezdve. Nagyon tetszett, hogy a sok komoly és szenvedő ember mellé mégiscsak befért egy pajkosabb, vidám, optimista alkat, még így is, hogy Roar élete sem fenékig tejfel. Alig várom, hogy az ő történetét is olvashassam (készült egy kiegészítő novella róla és Livről). Ha már Liv szóba került, ő számomra azért is nagyon érdekes, mert már most imádom, pedig tulajdonképpen még nem is szerepelt, csak beszéltek róla. Ő Perry nővére. Perry bátyját viszont ennél jobban nem is utálhattam volna, le tudtam volna keverni neki párszor egy jó nagyot, de kellett ez a karakteréhez. Talon nagyon cuki volt, és Cinder a másik gyerek a történetben, aki nagyon érdekesre sikeredett, az ő történetére is nagyon kíváncsi vagyok.

Van a könyvben fordulat, bár azért a nagy részére voltak utalások, így ki lehetett őket találni, legalább részben, de azért így is szórakoztató és izgalmas.

A könyv egyébként kemény kötéses, a levehető borító alatt sem sima egyszínű, hanem szürkésen a borító képe van rajta. Bár nekem azért az eredeti borító jobban tetszett, sajnálom, hogy nem tartották meg.

Összességében a világ felépítése nekem nagyon bejött, örültem, hogy nem olyan különleges képességek vannak, amik tényleg nagyon hihetetlennek tűnnek, senki nem teleportál vagy robbantgat a gondolataival. Logikusnak tűnt az érzékelés fejlődése, a két világ közötti ellentétet is elhittem, és kifejezetten imádtam a Halálzónában játszódó részeket, izgalmasak és érdekesek voltak. Mindkét főszereplő nagyon szimpatikus, egyik sem idegesített, és a mellékszereplők közül is nagyon sokan foglalkoztatnak. Nem kaptunk gyilkos függővéget, de azért sikerült ébren tartani az érdeklődést, és nagyon várom a folytatást.

KEDVENC LETT

Rendeljétek meg a képre kattintva!

http://www.alexandra.hu/scripts/cgi/webshop.cgi/GetBook?SessionID=44033B268049179E52C04B07DEA47A814990BC7B51271EAE225EA052886930D764DCBRDNMDJQXCJWYTRLRNMYRCRUJJORBCAAB4D38A06A289F046FF3B5E31C8E294E70727232D1DCACBB656A&TabSheet=book&Page=1&SrcWord=v%E9gtelen%20%E9g%20alatt&SrcField=sf&SrcCategory=&CategoryID=A8B&BookID=733665&GotoBook=True&Price=&CBStock=Checked&CBDiscount=&LastDays=20&navsource=kereses

Blogturné extra - Előzetesek + Könyvbéli dal

Én most két könyvelőzetest hoztam nektek, amelyek a regényhez készültek. Az egyik az eredeti, angol nyelvű verzió, a másik pedig a német. Elég más megközelítésben készültek, de szerintem mindkettő nagyon jól sikerült.

Illetve nem bírom ki, muszáj megosztanom a dalt, amelyet Aria a könyvben énekel, mert nagyon izgatott lettem, amikor kiderült, hogy ezt énekli. Ez a dal már régóta nagy kedvencem, és bár tudom, hogy a korosztályunkban nem a legnépszerűbb műfaj az opera, de azért remélem, tetszeni fog nektek is.
Nyilván női hanggal teljesen máshogy hangzik, de mivel ez egy férfi dal, így tudom megosztani.