Stephanie Perkins: Anna és a francia csók

Anna és a francia csók

Először is, ezt a könyvet már azóta tervezem elolvasni, amióta megláttam, hogy meg fog jelenni. Alapból szeretem ezeket a romantikus sztorikat, és nem titkoltan vonzott az is, hogy végre nem egy sorozatról van szó. (Félre ne értsétek, imádom a sorozatokat! Egyszerűen csak kicsit megviseli már a lelkemet, hogy ennyi mindenre kell várnom.) Ráadásul Cassandra Clare ajánlója van rajta, és mivel őt nem titkoltan imádom, úgy éreztem, kötelező olvasmány. Ehhez még hozzájön, hogy olyan embereknek tetszett, akiknek az ízlésében nagyon bízom, így nem is volt kérdés, hogy elkezdhetem gyűjteni rá a kiflipénzt. Most pedig végre megvettem! Éljen!

A történet főhőse Anna, akinek az élete egyik pillanatról a másikra a feje tetejére áll, mert bestseller író édesapja kitalálja, hogy milyen jó is lenne, ha Anna egy évig - a végzős évében! - Franciaországban, Párizsban tanulna egy bentlakásos iskolában. A történet Párizsban kezdődik, azután, hogy Anna egyedül marad a kollégiumi szobájában. Hamar talál azonban barátokat, és nem utolsó sorban egy fiút is, Étienne St. Clair-t, aki iránt többet is érez... Csak egy baj van vele: a barátnője. 

Nem is tudom, hogyan tudnám normálisan megfogalmazni, miért imádtam ezt a könyvet. Mert imádtam! Szerintem sokat elárul arról, hogy mennyire, hogy este lefekvéskor nekiálltam, és képtelen voltam letenni hajnali négyig, amikor befejeztem. (Pedig tudtam, hogy aludnom kellene, és nem is tudom, hányszor megfogadtam már, hogy nem olvasok ágyban, mert általában ez a vége. Na mindegy.)

Imádtam Étienne-t, és nem tudom nem megjegyezni, hogy nekem kicsit Cortez jutott róla eszembe a Szent Johanna Gimiből. Ez a több nyelven beszél, mindenki ismeri olyan népszerű, mégis kedves dolog, és közben végig érezni, hogy titokban tetszik neki a főhősnő, de barátnője van... Mindenesetre van jó pár olyan húzása a könyvben, hogy legszívesebben megölelném, hogy ilyen cuki! (SPOILER Amikor pl. a könyv elején elviszi a nulladik kilométerhez. SPOILER VÉGE) És imádtam a nevét! Az Étienne-t és a St. Clairt is. :D

Anna szerintem olyan szereplő, akivel mindenki tud azonosulni, de engem egy percig sem idegesített, sőt kifejezetten szerettem. Nagyon tetszik, ahogy először vannak nehézségei, de aztán szép lassan beilleszkedik. És ahogy szép lassan átértékeli magában, hogy mit is jelent tulajdonképpen az otthon. Én olyan ember vagyok, aki erősen kötődik a helyekhez - szerintem ez a magyarok többségére amúgy is jellemző -, de mindig azt képzeltem, hogy azok, akik sokat utaznak, költöznek, valami olyasmit érezhetnek, mint Anna a könyv végén. 

Tényleg nem igazán tudom, mit írhatnék azon kívül, hogy imádom a szereplőket, hogy rengeteg a kifejezetten aranyos jelenet és hogy szerintem mindenki szeretni fogja, aki kicsit is nyitott a nem túlságosan nyálas szerelmi történetek iránt. (Aminek a végén nem hal meg senki úgy, mint Anna édesapjának könyveiben. Akiről nem titkoltam rögtön Nicholas Sparksra asszociáltam. Ugye nem csak én?)

Ja, és imádom a borítót! :D

És még egy utolsó megjegyzés csak úgy mellesleg a végére egy apró spoilerrel: Ha egyszer könyvet írok, tuti lesz benne szex nélküli együtt alvás! Valamilyen megmagyarázhatatlan okból IMÁDOM ezeket. (Igen, itt Clary és Jace jelenete is eszembe jut az Üvegvárosból. Sok más jelenet mellett. :D)

Szóval nálam öt csillagos! :D

Jaj, még a végére, mert elfelejtettem, hogy akartam írni. Szóval a NaNo Writing Month-ban íródott (igen, olvassátok el mindig a köszönetnyilvánítást is! :D), és ennek külön örültem. :D Van remény! :D

És még egy utólagos megjegyzés: Van folytatása!!! Josh története! Igen, tudom, mit mondtam az elején a sorozatokról, de ha különálló részek, akkor nem gond... :P