Breaking News

Bőgtem, mint egy kisgyerek... - A nagy sírós lista 2.


Sziasztok!

Na, csak meghoztam annak a sírós listának a másik felét is!


És azután...



Ezt a könyvet én még a régi kiadásában olvastam, a fura lila borítóval, és még a címe is más volt: Szerelem életre-halálra
Én balga e kettő alapján egy könnyed romantikus történetre számítottam. Előrevetítem mindenkinek, aki Guillaume Musso könyvet akar olvasni: nem lesz könnyed. Elgondolkoztat, összefacsar, megríkat. De tényleg.
Aki olvasta, az tudja, mire gondolok, aki meg nem, annak nem akarok nagy poént lelőni, mindenesetre a főszereplő egy elvált férfi, aki még mindig szereti a volt feleségét, gyerekkora óta. Amikor egy idegen férfi jelenik meg az életében, az egész életét át kell értékelnie. És szépen lassan rájön, hogy hol hozott rossz döntéseket, és minek is kellett volna a legfontosabbnak lennie. Egy elképesztően gyönyörű történet, de tényleg. Mindkét verzió ronda borítója ellenére nagyon tudom ajánlani.
Na igen, és nehéz kibírni könnyek nélkül...


Hyperversum



Na, erről a könyvről már írtam is, és időről időről próbálok mindenkit rábeszélni az olvasására, mert sajnos bármilyen jó könyv, nem jutott el az olvasórétegéhez. Így nyilván nem lett sikeres, és sajnos a folytatás sem érkezik, pedig gyönyörű, izgalmas történet, olyan befejezéssel, hogy... És mivel olaszul van, még csak olvasni sem tudtam, úgyhogy próbálom rágni a kiadók fülét, hogy valaki vegye már át. 
Mindenesetre a történetben a főszereplők (Ian és Daniel) egy játéknak és egy furcsa katasztrófának köszönhetően visszakerülnek a százéves háború időszakába, és hihetetlen dolgokat fedeznek fel. Nagy poént lőnék le azzal, ha elárulnám, min is sírtam, mindenesetre legyen elég annyi, hogy a sztori végén percekig zokogtam.


A burok



A burokról nagyon sok embernek csak a film jut eszébe, de kérlek, olvassátok el! Bár szerintem nem volt rossz a film, értékelni csak azok tudják, akik olvasták is, akik nem, azoknak nem jön át, hogy mi is ez a fura sztori igazából. 
Az egész alapszituáció magában hordoz valamiféle tragédiát, hiszen a kezdetektől nyilvánvaló, hogy ez az állapot - egy testben két lélek -, nem tarthat örökké. És amikor ez a probléma végül kifakad! Te jó isten! Illetve az, ahogyan Ian meglátja a szépet mindenben, és amiket csinál... Nem, én nem bírtam ki könnyek nélkül. 
Sokan sajnos olvasni sem hajlandóak a Twilight miatt, vagy feladják a könyv elején (a regény első 25 oldala szerintem borzalmas, az első 100 pedig nem túl izgalmas, de utána!), pedig sokkal mélyebb, mint a Twilight, és sok helyen tényleg elgondolkodtató.


Üzenet a palackban



Nicholas Sparks, szóval nem meglepő, ha valaki sírni fog. Nem mondok újat. Az viszont meglepő - legalábbis számomra -, hogy azon a könyvön sírtam a leginkább, aminek a film változata nem is tetszik, és aminek a sztorija a legkisebb nyomot hagyta bennem. 
Mindenesetre gyönyörű levelek vannak benne, az egyiket még az általam számon tartott Legszebb levelek listájára is felvettem. 


1984



Nem tudnám megmondani, hogy konkrétan melyik ponton sírtam. Nem nevezném tipikus sírós könyvnek, de annyira beindítja az agyat, annyira beszippant és elgondolkoztat az egész sztori, hogy kizárt volt, hogy én ezt néhány könnycsepp nélkül kibírjam. 
Ja, a vége meg...


A soha határa



Erősen küzdök, hogy azt a pocsék folytatást kitöröljem a gondolataimból, valahányszor A soha határa szóba kerül. Ugyanis az első részt imádtam, de a másodikat legszívesebben kitörölném az emlékezetemből.
Mindenesetre ez nem változtat azon, hogy az első rész mennyire beszippantott, egy szuszra elolvastam az egészet. Ahogy ez a két fiatal útra kel, és szép lassan egymásra talál, miközben rájönnek, hogyan is kell élni, elképesztő. Aztán jön a nagy csavar... És puff, végem volt. Egy szuszra olvastam az egész könyvet, valamikor hajnali 3 környékén jutottam odáig, emlékszem, addigra már a szemem is fájt, és amikor kirobbantak a könnyeim, kénytelen voltam letenni a könyvet pár percre, mert képtelen voltam tovább olvasni.


És akkor a végére hagytam a sorozatok folytatását...


New Moon



Nem, nem azért sírtam rajta, amiért Bella. Úgyis tök nyilvánvaló volt, hogy hiába a szakítás, Edward majd visszatér és minden helyrehoznak. Most komolyan, volt olyan, aki kételkedett ebben?
Nem, nem Bella szenvedése volt az, amin sírtam és nem is az epic love story. Egyszerűen csak... Nehéz elmagyarázni, mindenesetre a New Moon olvasása életem egyik legemlékezetesebb olvasásélménye volt. (És direkt használtam az olvasásélmény és nem az olvasmányélmény szót.)
A New Moont nyár elején olvastam, kitelepedtem az udvarra, sütött a nap, én meg a fa alatt feküdtem, lengedezett a szellő. Bella szenvedése meg előhozta belőlem a gyászt... Nagyon jó volt sírni egy kicsit. 


A kiválasztott



Nem vagyok maradéktalanul elégedett a Hunger Games sorozat lezárásával, de... De az az epilógus! A mai napig képtelen vagyok úgy elolvasni, hogy ne kezdjek el bőgni közben. Imádom!
Többet nem mondok róla, mindenki olvassa el, ha még nem tette.


Harry Potter és a Félvér Herceg



Na ja, elérkeztünk a listán a Harry Potterig. Nem akarok senkinek sem spoilerezni, mert csak hangsúlyozni tudom, hogy OLVASSÁTOK EL!, de annyit azért mondok, hogy a Félvér herceg végén van az a bizonyos jelenet, tudjátok! Na, ott sírtam. Pedig még tudtam is, hogy jönni fog.


Harry Potter és Halál ereklyéi



Most soroljam, hogy a Harry Potter utolsó részében hány ezer helyen sírtam? Először Hedvignél... Aztán volt Dobby, és az a bizonyos Piton jelenet. Na, onnantól kezdve szinte folyamatosan. Ja, jó sokat sírtam a HP7-en, aki kibírja bőgés nélkül, nem tudom, miből van.
Ráadásul még egy okom volt a sírásra. A Harry Potter meghatározó volt az életemben, és véget ért. Hét rész után ott volt az érzés, hogy nincs tovább, ennyi volt. Könyves gyásznap.

Nincsenek megjegyzések